én csak egyszerűen próbálnám elmondani vagy megérteni hogy mi fáj nekem a legjobban. de mivel én sem tudom ezért nem is tudom elmondani. valószínűleg az eszeveszett kapálózásom a szeretetért dolog miatt büntet engem az én saját nem is tudom mim. meg egyébként is ez a fölösleges emózás ami senkit nem érdekel.mert hát történt ilyen másokkal is meg velem is máskor.én csak szeretném megérteni hogy miért kell nekem anniyra ez mármint egy másik ember hogy boldognak érezzem magam. miért nem tudok egyedül létezni?csak egy kicsit.nemértem és nem tudom hol baszódhatott el annyira azén életem hogy azt érezzem nem vagyok képes csinálni semmit. miért nem tudok mással is törődni csak azzal hogy eszeveszetten kapálózzak valakinek a szeretete után. rossz embernek érzem magam amiatt mert még nem döntöttem el hogy mit csináljak. ismerem magam anniyra,hogy tudjam hogy huzamosabb ideig semmisem érdekel igazán. mindent megunok és persze ez azért van mert nem találtam meg még Azt a dolgot amit cisnálni szeretnék. és PERSZE van egy csomó ideőm de úgy érezm hogy örök életemre ilyen retardált nyomorék leszek akinek csak az számít hogy mások jócsajnak jófejnek találják és mindenképpen szeressék. Nem is értem hogy ti mit láttok bennem anniyra. semmi akaraterő nincs bennem és semmi szép. miért fontos az nekem hogy mások szépnek lássák a külsőmet mikor elvileg az nem is számít. aztán persze később kiderül hogy mégis de azért az nem számít. és hogyha meg mindenkinek vannak ilyen problémái akkor miért érzem magam emiatt nyomoréknak magam. persze jó nekem mert vannak szerető szüleim meg tudok járni és látok is a szemeimmel meg ilyenek. de az a helyzet gyerekek hogy úgyérzem én mostanában magam mintha nem is én lennék az az ember akit nektek szeretnetek kéne. úgy szeretném végre ha rájönnék hogy mi vagyok én meg kicsoda ha sohatöbbé nem lennék lusta és nem érdekelne hogy hogyan nézek ki.olyan nehéz ebben a világban élni.úgyérzem hogy megse kellett volna születnem mert nem vagyok ebbe a világba való. szégyent hozok én arra az Énre akinek lennem kéne. nincs erőm kitalálni nincserőm csinálni. én egésznap lógatnám alábamat a világba és röhögnék.de azt nem lehet.
na jóéjt
6 megjegyzés:
Szerintem ez olyan hogy most még abban a korban is vagyunk hogy mindenki azt érzi el kellett volna már dönteni, azon felül hogy talán tényleg lusták vagyunk ( csak a magam nevében mondhatom mert én végtelenül, az biztos) de az tuti hogy nincs késő.annyira ugyanezt érzem, pont azon gondolkoztam ma reggel hogy kicsit úgy érzem semminek semmi értelme, mármint mindig az értelmet keresem abban amit csinálnék, és egy csomó mindent csak csinálni kéne, és igazából jó lenne, nem tudok alkotni semmit kb. mert úgyérzem nincs értelme. talán vége lesz egyszer ennek az időszaknak. és nekemis rengetegszer van oylan pont hogy kész gyenge szar vagyok, mindenkinél bénább és el sem tudom képzelni hogy valaha abból fogok megélni amit én csinálok, vagy amiben ügyes vagyok. őszintén szólva ezt egyáltalán nem tudom elképzelni, nem tudom felfogni hogy ilyen létezik, vagy egyáltalán lenne bennem bármilyen szintű kreativitás vagy egyediség vagy bámi ami miatt jobb lennék mint a többiek. elviekben persze igen, meg érzem magamban, néha, de nem tud kijönni, nem tudom megfogalmazni, semmilyen eszközzel nem jó. viszont amiatt irígyellek mert te legalább tudod mindig azt és pont azt csinálni amit érzel függetlenül mindentől vagy mindenkitől vagy a következményektől, például ilyenkor azt érzem sokkal bátrabb vagy nálam. és azért szeretünk mert rebi vagy, szerinted nem szoktam szorongani amiatt hogy rajtam mi a szerethető? és egyáltalán szerettek e ? dehogynem, nagyon sokat, és őszintén szólva tényleg nemtudom mi az ami szerethető bennem.
de ti talán tudjátok mert mégis velem vagytok, meg minden. és mi is (én is) veled vagyunk és szeretünk, és a legrosszabb hogy nem szeretnélek itthagyni! na meg azon felül hogy jön majd, azért akarni is kell, elindulni valamerre, de ne frusztráljon ez, talán annyi a lényeg hogy próbálkozni kell, meg megnézni megismerni dolgokat és nem elkedvtelenedni meg elszomorodni ha az nem jó vagy nem jön össze. meg nem kell hogy mindennek értelme legyen. meg nem kell sietni. mostanában azt érzem valami ilyesmi a megoldás
meg lehet neked is kéne egy kis hely, meg hogy tudj többet egyedül lenni. az nagyon kell, és énis néha azt érzem így feloldódom másokban, de ha egyedül vagyok itthon egykét napot akkor magamhoz térek, az olan jó szokott lenni
(még milyen jó lenne ha tényleg, egyedül-egyedül lennék, anyuka apuka mínusz)
egyedul lenni meg kell tanulni, valoban. talan en mar mondhatom, hogy tudok egyedul lenni es igenylem is. sokan nem ertik, hogy tudok ket-harom napokat nem kimozdulni es egyedul ulni otthon, pedig nem olyan szar az. sot! az elejen hulyen erzed magad, meg elveszettenek, de aztan raerzel es elkezdesz magadban beszelni, meg tancolni a tukor elott, amit maskor nem tehetsz meg.
jajajaja, jobban felek a ti szemrehanyasaitoktol, mint anyukameitol! ami azert nagy szo, ismerve a kapcsolatomat anyukammal. es en is geci lustanak erzem magam, meg semmirekellonek. most mar szerencsere elindultam egy uton, amihez, igy visszagondolva nem nagyon kellett megeroltetnem magam. marmint nem tunt ugy, hogy barmi nagy es kellemetlen 'nincs kedvem' dolgot kellett volna csinalnom. pedig de, csak mind eltorpultek a valtozas mellett.
a timi irta, hogy sajnal teged otthagyni, de ez hulyeseg, mert en pont azt ereztem, mikor 'otthagytalak' titeket, hogy ha en megcisnaltam, majd ti is rajottok, hogy ti is meg tudjatok csinalni. es a rebi is ra fog jonni, mert nem fogjuk hagyni, hogy ne jojjon ra es o is ott lesz majd velunk valahol. lehet, hogy egy ev mulva, vagy ketto, de az mar mindegy, mert nem 12 evesek vagyunk es nem fogjuk elfelejteni egymast, na.
(meghato)
Ahhh, olyan erosen probalom leszarni, hogy masok mit gondolnak rolam! Evek ota probalkozom. Lehet, hogy sikerult elernem, hogy UGY TUNJON, mintha nem erdekel, lehet hogy nem, de ha igen, akkor is csak UGY TUNIK, es amugy nagyon is nyomaszt a dolog.
Tenyleg probalj meg kicsit egyedul lenni.
lehet , hogy másban keresed a 'valamit' vagy mással, mert önmagadban még nem találtad meg (?)
nem tudod mit csinálj és egy űr van benned egyelőre úgyhogy nincs is kedved elkezdeni keresgélni, ha együtt vagy valakivel automatikusan olyan érzés mintha történne valami (?)
az első lépés iszonyat nehéz, bármiről is van szó, és bárkiről is van szó
ha nem tudod még mi A dolog amit csinálni szeretnél, de vannak benned mindig felbukkanó ötltek éppen mihez van kedved, akkor kezd el azt, lépj arra, ne pedig hesegesd el hogy ez úgyem az valószínűleg, mert így nehéz lesz egyről a kettőre lépni (én egy az egyben ezt csinálom a fiúkkal egyébként, ha jön valaki aki lehet hogy lehet, és nem érzek regényes feltörő végzetes hűha szikrát -ami nem egy gakori esemény egy ember életében- kb azonnal lebeszélem magam róla, nehogy neki vagy nekem valami sérülés legyen ha mégsem, közben nem lehet tudni előre mi lenne....és ha egyszer valakivel nem kezdem el akkor mi lesz? mi lett volna? ugyanezek járnak a fejemben néha, hogy örökké vajon ez lesz? képtelenség...nincsen bátorságom lépni és felvállalni a felelősséget egy másik ember érzelmei iránt, ha belegondolok is viszolygok, közben meg egyre szarabbul vagyok, egyre nehezebben bírom elviselni a magányt meg hogy a szívem mázsás súlyú néha a mélabútól. és most kezdek el ott tartani, hogy elegem van magamból, és lépnem kell végre mert ezt nem fogom tudni bírni tovább)
egyébként az tökmindegy mit látunk benned, én konkrétan nem látok semmit mert olyan régen ismerlek, csak van bennem egy megszűntethetetlen érzés ami te vagy, belémnőttél de ez így van rendjén, mert együtt nőttünk fel, egymást neveltük
ebből adódóan bármi fog történni velem vagy veled, bármilyen változás, ez soha nem fog megszűnni
bennem nem az az érzés szokott lenni, hogy nem értem miért szerettek, hanem hogy nem is szerettek illetve tökéletesen meglenne mindenki nélkülem is, de ez meg egy saját konkrétan velem született dolog miatt van ami még mindig nem gyógyult be, mindenkinek vannak ilyen dolgai
szerintem természetes dolog, hogy az ember szeretne tetszeni a többi embernek
ha belegondolsz az állatvilágban is ez megy, illegetik magukat, az agancsukat, a sörényüket, a farktollukat, a színüket
azért érezheted nyominak magad mert közben nem figyelsz oda magadra
szintén bizonyos lépések kellenek hozzá, de szerencsére könnyebb mint az előző
még én is küzdök ezzel, nehezen törődök magammal, pedig mégha nem is látványos de magában az emberben tök jó dolgokat szabadít fel
olyan kiejelntés pedig nincsen, hogy 'semmi akaraterő nincs bennem', mert ezt nem egy személyiség-jegy, egyszerűen csak teszel ellene, és ha akarsz valamit nyomatod
a nemtörődömség nagy úr, ha egyszer az országába lépsz nehezen tudod elhagyni, pontosan az akaraterő kell hozzá
de ha figyelsz magadra és annak kedvezően viselkedsz akit te érzel hogy vagy, akkor tisztán fogod érezni mi a jó és mi a rossz a rebinek, és akkor már sokkal könnyebb lesz ennek eleget tenni is,és szépen lassan vagy akár gyorsan körvonalazódni fog hogy ki is a rebi és mit is szeret csinálni
egyébként meg ha az hoz lázba ha lázba hozol embereket, akkor lehet, hogy érdemes lenne valami ilyesmi felé menni
mert pl velem így van, és bennem elég világosan kezd égni hogy hogyan tudom ezt levezetni, ebből adódóan rájövök mivel szeretnék foglalkozni
nem a kortól függ hogy rájössz hogy mi ez a dolog, hanem hogy mennyire vagy képben saját magaddal kapcsolatban, van akinek egy élet nem elég hozzá hogy megtalálja, de veled ez nem fog megtörténni, mert te rájöttél hogy ez így nem oké, és ezzel meg is tetted az első lépést a változtatás felé
dagadt vagyok
gondoltam megtöröm a dolog komolyságát.
igazából tényleg hülyeség azt írni hogy sajnálom itthagyni, de sajnálom :c de ez picit biztos magam miatt is van.ésugylesz ahogy a reni mondja
Megjegyzés küldése