Ennél csak az a még általánosabb dolog idegesítőbb amikor a szülők egymást 'Apunak' és 'Anyunak' szólítják, a másik gyereket 'babának', ezen kívül minden más hímnemű és nőnemű emberi lényt kortól függetlenül 'bácsinak' illetve 'néninek' (10 percen belül mind elhangzott). Nem vagyok néni. Nem tudom miért viszolygok ennyire ezektől a családi kliséktől, egyszerűen szörnyen kispolgárinak és természetellenesnek érzem. Miért nem lehet a gyerekkel normálisan beszélni? Sosem értem.
Egyébként meg valószínűleg csak unom a banánt. Még egy hónapig. Remélem gyorsan elszáll.
Ezt pedig olyan rég éreztem, ez az érzés maga a tökéletesség:
Persze pont az a jó benne, ha ritkán kap el pár percre, aztán zajlik minden tovább. Nekem a boldogság fogalma pontosan az az érzés amit ilyen jól megfogalmazott az Áméli narrátora. Azt hiszem olyan nincsen vagy nagyon ritka amikor valaki általánosságban boldog, én nem is igénylem. Egy átlagos emberkének mint pl nekem az a természetes szerintem ha jól érzi magát, a boldogság legyen pár felemelkedett pillanat, egy rövid ajándék a hétköznapokban.
1 megjegyzés:
szerintem ez csak egy szó, ki mire használja. ha ugy vesszük én sem mondanám hogy minden egyes pillanatban iszonyúan tökéletesen érzem magam minden szép és jó és emelkedett, de szeretem magam meg rendben vagyok ott belül nagyjából meg csomó általános dolognak öülhetek az életemben, és boldog embernek mondanám magam, de ez nyilván más mint az a pillanatnyi HŰDE boldogság
Megjegyzés küldése