Csomó minden az eszembe szokott jutni de aztán sosem mondom ki meg írom le
néha, sőt gyakran kellene időt fordítani erre
nem feltétlenül nagyon különös dolgok, csak úgy
csomó minden felmerül bennem annak kapcsán is hogy mennyire nem fogom fel hogy kimegyünk
mondjuk azt hiszem nem is kell, emlékszem én hogy talpraesett vagyok
nO! de csak emlékszem
mostanában megéreztem hogy teljesen beszűkültem az elmúlt időben
sokat dolgoztam meg minden, olyankor összemegy a világ, fura hogy MENNYIRE, teljesen át lehet lényegülni, most egyenlőre még azzal sem tudok mit kezdeni hogy öt szabad napom van a héten
néha rossz kedvem lesz tőle, túl nagy felelősség hogy rajtam múlik kihasználni
és ha egy nap nem sikerül rossz érzés
nameg ilyenkor jön az egyre hatalmasodó lustaság
szeretek ülni és bambulni, néha szoktam, csak úgy, de közben borzasztó érzés, ilyen tehetetlen érzés
de máskor meg felpörgök és mindenre képes vagyok, besűrítek ezer dolgot egy napba, hulla fáradt leszek és olyankor jó érzés este is meg másnap is
na de! csak annyi hogy kicsit elhagytam magam
régen túl sokat foglalkoztam magammal és attól mentem meg, most meg túl keveset foglalkozok
mondjuk még mindig jobb
rajtam van egy rakás háj és túl sok a dolgom ahhoz hogy ránézzek és ideges legyek miatta, de ha mégis véletlen meglátom persze ideges leszek de aztán elfelejtem
még mindig jobb. mindig úszok meg biciklizek meg tornázok és attól jól érzem magam mindegy közben mennyi háj van rajtam.ami amúgy kurvakevés tudom, de nekem ezzel nehéz, lesz majd mégjobb és egyszer majd normálisan fogom látni magam.
na de ! ettől még lányosabbnak kéne lennem. rájöttem hogy ugyanúgy érzem magam ha pizsamában megyek a boltba zsíros hajjal és ugy hogy még nem mostam reggel arcot, mintha szépen felöltöznék meg kifesteném a szemem meg minden ilyen. nem jut eszembe hogy máshogy nézek ki vagy másmilyen vagyok. a ruháimat sem szoktam hordani. azt veszem fel ami kényelmes és el tudom hordani napokig hogy ne kelljen hazajönnöm meg sok cuccot vinni magammal meg ugye úgyis mindig biciklivel megyek.
meg már rég nincs a buliknak ilyen világa mint régen volt, néha megérzem milyen is volt, ha kicsit oylanok vannak ott mint régen, de már annyira picinek érzem azt a világot régen meg annyira számított és minden abban történt.most meg olyan határozott vagyok meg békés, csak kicsit lassú néha, jó lenne néha ilyen jófejnek lenni meg viccesnek, de ez már annyira nem fontos
de tegnap kisminkeltem magam és egy csomó fiú nézett, volt egy aki egyfolytában bámult. és eszembe jutott hogy engem sosem szokott észrevenni senki, meg nem szoktam tetszeni senkinek sem, és az is eszembejutott hogy ez még nem jutott eszembe mint zavaró tényező. meg ugy egyáltalán nem jutott eszembe hogy van ilyen hogy tetszeni valakinek, meg nem is hiányzott meg semmi. mindeközben én tök tetszem magamnak meg minden teljesen rendben, szépnek látom a fejem általában mindenhogy szóval ezért is szarom le hogy néz ki.
na de ! tegnap teljesen kétségbe estem hogy én ezzel nem tudok mit kezdeni hogy néznek engem a fiúk. de kéne tudnom kezdeni, kéne tudnom ugy egyáltalán nőiesen kisugározni, mint ahogyan a szilvi tud. nem azért mert el akarok csábítani bárkit, hanem csak úgy, mert ez kell, úgy mint menstruálni meg ilyenek, hozzá tartozik a normális működéshez, nő működéshez. ami nekem nincs. tehát lehet minden itt kezdődne.
elcsábítom andrist! andris elcsábítalak!!
mindig elhatározom aztán ugyanolyan vagyok
na mindegy. egy csomó minden változni fog de jó lesz. tegnap is azt éreztem hogy tök összetartozunk így hárman. és persze van egy pár valaki aki még hozzánk tartozik és ha ottvan ugyanígy érzek (és úszás közben tegnap az is eszembejutott milyen szerencsés vagyok, az életemben minden szépésjóésrendben van és ami nincs az eltörpül ezek mellett, a nagy dolgok rendben vannak és szerencsés vagyok) szóval így van ez a barátokkal is, és néha érzem az ellenkezőjét meg utálok mindent, de azthiszem ez a mostani közelebb áll a valósághoz. szóval nagyon fogtok hiányozni!!!!a darabjaim vagytok ugyanúgy, és sírni fogok hogy hiányzik az anyukám nagyon nagyon, már most is sírok majdnem
de azt is érzem jó emberek lesznek ott velem, és minden történés ami volt meg minden dolog ellenére van valami amitől úgy érzem veletek biztonságban vagyunk, meg erősek vagyunk és mégis önállóak meg sikerre visszük a dolgaink és jófejek vagyunk meg mindig tök sorsszerű dolgok történnek, ilyen jelnek szoktam venni hogy jófelé haladok meg minden rendben.
andris meg tapos a tejesüvegen
és rebi meg ne mondjon ránk csúnyákat, mert elmegyünk de még ezer helyre el fogunk menni mert mindent meg kell nézni és ide is fogunk jönni és ti is ezer helyre fogtok menni és ez így jó, aztán egyszer lesz valahol tényleg tanyánk állatokkal és tök mindegy lesz ki hol él mert majd mindenki él mindenhol egy kicsit meg összejövünk a tanyán. illetve ez olyan hogy persze mindenki ezt mondja, és nem mindenkivel lesz így, de lesz akivel így lesz és ez tuti, akivel meg nem az úgyis mindegy.
NA!
ja meg általában csak az szokott lenni a baj hogy úgy érzem engem nem fognak megszeretni az emberek
félek kicsit az új emberektől, ezer éve nem kerültek hozzám közel új emberek
én szeretem magam de mégsem tudom más mit szerethet bennem
azért rendben van minden nem kell megijedni, szépen helyreállnak ezek a dolgok, most jön a mélyvíz
2 megjegyzés:
teccik ez a bejegyzés, ott érzékenyültem el majdnem be is könnyeztem hogy lesz tanyánk
aztán eszembejutott hogy mennyire fognak hiányozni a rebiék, mármint
elkezdőtött az hogy folyamatosan eszembejut és összeszorulok belül
természetellenes érzés egyszerűen nekem
mégiscsak 8 éves korunk óta nyomulunk folyton együtt, meg minden
még ha nem is intenzíven de akkoris tudom hogy itt vannak közel
szóval nekem ez lesz a furcsa
aztán az jutott eszembe (nem is eszembe a jó szó, mert inkább a szívembe) hogy a reni hiányzik, és annak viszont örülök hogy velük leszünk, mármint veletek
ti olyan törődő emberek vagytok ami miatt én olyan hálát érzek, mert nincs sok ilyen ismerősöm vagy barátom
ezt pedig múlt időben fogom írni, mert azt akarom hogy a múltté legyen: én is féltem az idegenektől, gyakran még attól is ha olyan valakivel kerültem össze akit évek óta ismerek
féltem attól ha legkisebb mértékben is valaki szemében nem megfelelő a viselkedésem vagy furcsa amit mondok vagy szóval iylen furcsa ember vagyok
mert nem is voltam az meg vagyok
közben tudtam magamról hogy valójában egy harmatcsöpp vagyok legeslegbelül, vagy hogy is mondjam, de ez sokkal kevesebbszer derült ki mint az ellenkezője
mert én nagyon sokszor vezettem le másokon a saját frusztrációim
és ez nagyon nehéz érzés úgy hogyha közben meg halálra idegesítettem magam azon hogy bárkinek bökkenője volt velem kapcsolatban
úgy érzem ezt nem is olyan rég óta de sikerült begyógyítanom, mármint nincs ez "a kutya megharapja bármelyik kezet aki a sebéhez akar érni, bármilyen szándékkal is" effekt
ami azért van mert begyógyult a seb is : )
és rájöttem csomó mindenre milyen hülyén tudtam viselkedni néha az emberekkel, amik után általában vagy 3szor olyan szarul éreztem magam mint maguk az érintettek
nade amit most meg akarok tanulni az az, hogy le tudjam szarni mit gondolnak rólam
mert ami vagyok az vagyok, akár tetszik valakinek akár nem, ez igazán nem az én dolgom
megvan bennem a lelki nyugi , és ennyi
és a kutyámat is akarom jobban szocializálni, mert ő sem engedi hogy hozzáérjenek
szeret társaságban lenni meg úgy elvan, de csak amíg nem akarják megsimogatni
ha valaki nagyon nem tetszik neki arra még rá is vakkant
szóval nem akarok ilyen lenni : D
őt meg majd elviszem kinnt kutyasuliba, gondolom van ott
bár én azt vettem észre bristolban hogy ott sokkal könnyeb az emberekkel kapcsolatokat kezdeni, mert nyitottabbak
és ők nem úgy néznek ki mint a magyarok közül csomóan, hogy rögtön valami cinikus megjegyzés vagy oltá jut eszükbe egy épp megjelent valakiről, és aztán ha megismerik lehet hogy már szimpi lesz
hanem ők rögtön úgy viselkednek hogy hello te ki vagy és utána már lehet hogy nem vagy szimpi, de legalább nem ítélnek el rögtön
vagyis ezt vettem kinnt észre
lehet hogy felszínesebbek vagy nemtudom, de ha közelebb kerülsz hozzájuk akkor szerintem már ők sem, ahogy a világ emberire mind igaz lehet ez
csak ők barátságosak elejétől fogva legalább
nagyon keveset aludtam és lehet hogy össze vissza írok meg megint 1893724 bekezdést de ilyenkor nem fogok fel semmit, hanem úgy írok mintha magamnak írogatnék a füzetembe : D
namindegy
néztem reni a képeid skotlandos és van kedvem oda menni
nekem meg ez tetszik (szív)
Megjegyzés küldése